A sámánizmus lényege

A sámánizmus lényege egy olyan tudatállapot elérése, amely lehetővé teszi, hogy a világot önnön teljességében láthassuk. A sámán kapcsolatba lép a Teremtés többi részével, majd felébresztve magában az ősi bölcsességet nekiindul, hogy helyreállítsa az egységet az elkülönült részek között. A megosztottság kialakulhat az énen belül, ember és ember vagy ember és környezete között, és még számos egyéb formában is.

A"sámán" szó a Szibériában érő urál-altáji tunguz nép nyelvéből ered. A sámánok a törzs gyógyító papjai voltak; szertartásokat és rituálékat vezettek, tanácsokat adtak, ápolták a betegeket és sebesülteket, emellett gondoskodtak az emberek spirituális igényeiről. A szó az utóbbi időben gyűjtőnévvé vált: azokat az embereket jelölik vele, akik a világ tradicionális társadalmaiban hasonló szerepet töltenek be.

A sámánizmust korra, nemre, származásra, vallásra való tekintet nélkül bárki gyakorolhatja. Sokunknak vannak misztikus élményei anélkül is, hogy tudatosan törekednénk rájuk. Ahogy a Földön minden más, az ember is a Teremtés része. A sámánizmus az az emberi út, amely összekapcsolhat bennünket a világegyetem teljességével. Bár ez a kozmikus kötődés a modern élet nyomásának engedve meggyengült, ma sem csökkent vágyakozásunk és képességünk a kapcsolat felújítására.

Forrás: Részlet: A nagy jóskönyv